keresés

Elutasítjuk!

Nem kétséges, a magyar szélsőjobb import árucikké válhat Erdélyben. Egyszer már történt politikai árubehozatal Magyarországról, amikor a magyar mintájú megosztás két táborra szakított néhány csoportot, a szó szoros értelmében is, hiszen a jobbosnak tartott Tusványos ellentáboraként jött létre a másként gondolkodók MIÉRT EU-tábora, az RMDSZ balosnak és megalkuvónak tartott politikája ellen jött létre az MPP a maga jobbos, kirekesztős alternatívájával.

A politikai konstrukció megvolt ugyan, de erős társadalmi bázisra és tömegtámogatásra már nem tett szert, innen a leszerepelés az önkormányzati választásokon és az önkéntes távolmaradás a továbbiakon. A politikai áru értékesítése tehát, mivel felülről szerveződött, csupán nagyon szűk körben sikerült.

Tartok tőle, hogy a szélsőjobboldali importkísérlet sikeresebb lehet, mert alulról szerveződik. Magyarországon a szélsőjobb civil kezdeményezésből nőtte ki magát európai politikai aktorrá, előbb volt a társadalmi mozgalom és a gárda, azután következett a politikai legitimáció, és lett a szavazóbázis.

Székelyföldön a stratégia hiánya, a gazdasági válság, a helyben topogás, a nemzeti mítoszok és veszteségek egyre erősítik a közösségi frusztrációt, amelynek szelepe a másság- és idegengyűlölet lehet. A romángyűlölet még mindig tetten érthető a székelyek között és attól, hogy nem beszélünk róla még létezik.

A cigányellenesség a mindennapok velejárója, a csintalan gyerekek ijesztgetése mellett a romák részleges vagy teljes közösségi kirekesztés alanyai. A Csíkban történtek bizonyítják, hogy tettlegességre bármikor sor kerülhet.

Erdélyben nem volt zsidózás az elmúlt évtizedekben, a beszélgetéseken ritkán felbukkanó téma és talán a legkisebb iránta a fogékonyság, de a magyarországi szélsőjobb körök zsidózása nem csak a zsidók ellen szólnak, azokat bélyegzik meg vele, akik a szélsőjobbot, a mélymagyarkodást bírálják, baloldali vagy liberális érzelműek, és vélhetően azok következnek, akik jobboldaliak, de nem eléggé.

Alanyai a gyűlöletnek, a megbélyegzésnek, a kirekesztésnek tehát volnának Erdélyben és adottak kibontakozásához a társadalmi feltételek is. Minden józanul gondolkodó romániai magyar számára világos, hogy ezt az árucikket már a határnál le kell állítani, bár ez csupán képletes lenne.

A netvilágban már büntetlenül lehet támadni, a hargitai fenyvesek nem fogják kiszűrni a gyűlöletbeszédet, a fogadatlan prókátorok is szabadon közlekedhetnek az európai övezetben. A romániai magyar közszereplőknek, nyilvánosságunknak felelőssége nem elhallgatni vagy minimalizálni a kérdést, hanem nyíltan elutasítani a szélsőjobb erdélyi jelenlétét, mert igenis táptalajra lelhet.

A számok beszédesek: az EMI-tábor 2005-ös alapítása óta a résztvevők száma 2007-ig évről évre megduplázódott, tavaly is 20 százalékkal nőtt. Egyre több fiatal kerül közvetlen kapcsolatba ezzel a világnézettel, és nyilván egyre többen viszik haza környezetükbe múltba révedező, önbíráskodó nézeteiket. Ami ma még játékszer, holnap már fegyver lehet. Még nem késő ezt belátni.

  vezércikk

porta világ pénz kütyü