Béketábor a Hargitán
Jó romák azok, akik a többséggel konvergens állásponton vannak, rossz romák pedig azok, akik mindegyre igyekeznek megzavarni az etnikai békét.
Székely Ervin | 2009-08-04 08:13:09
Olvasom Mátyás László csíkszentmártoni tanácsos nyilatkozatát, amely szerint nem volt szerencsés a Romani Criss roma emberjogi szervezet csíkszerdai tüntetése, mert az nem megoldja, hanem elmélyíti az etnikai feszültségeket.

Hasonló szellemben nyilatkozott Gergely András is, Csíkszentmárton polgármestere, aki szintén szívén viseli a nagyközség etnikai békéjének ügyét. A két békebarát elöljáró véleményét osztja vélhetően Borboly Csaba megyei tanácselnök is, aki internetes körlevélben adta tudtomra, hogy maguk a csíkszentmártoni romák is helytelennek tartják a nevükben és érdekükben eljáró nem kormányzati szervezet tüntetését.
Ezen a ponton a véleményük egybecseng annak a hat – jelenleg rendőrségi kivizsgálás alatt álló – „hagyományőrző” és „rakoncátlan” „gyerek” álláspontjával, akik árpádsávos zászlókkal és agresszív romaellenes jelszavak hangoztatásával aggódtak a csíkszentmártoni etnikai béke megbontásának fenyegető lehetősége fölött.
Úgy tetszik tehát, hogy egyfelől ott áll egy okvetetlenkedő civil szervezet, amelyik tüntetget Bukarestben, Csíkszeredában, meg ahol hagyják (merthogy Csíkszentmártonban például az etnikai béke megőrzésének okán nem hagyták), a másik oldalon pedig a béketábor, amelyik csak a békétlenséget meg a romákat utálja (no meg az ellenséges sajtót, de lehet, hogy az idegengyűlöletet is), a rakoncátlan hagyományőrzőkkel viszont a legnagyobb egyetértésben van.
Ha idősebb olvasóinknak „déjà vu” érzésük van, akkor az nem véletlen. Akárcsak a kilencvenes évek idején az Iliescu-féle román kisebbségpolitika, a Hargita megyei közigazgatás is megteremtette a felelősség áthárításának klasszikus eszközeit.
Pro primo. Elsődlegesen nem a kétségtelenül létező konfliktus kezelése, a roma közösség gazdasági, szociális és kulturális problémáinak a megoldására irányuló tevékenység, hanem a békének – pontosabban a béke látszatának – a megőrzése. Aki pedig – demokratikus eszközökkel, tiltakozással sajtóban megjelent elemzeseivel – az érdemi problémákra kívánja terelni a figyelmet, nos, az nem Bagarja, a béke barátja, hanem a népnek ellensége, de legalábbis a széles tenyerű Fejenagy. (A helység kalapácsa – a szerk. megj.)
Pro secundo. Amint akkoron is voltak jó magyarok és rossz magyarok, most is megjelentek a jó romák és a rossz romák. Ettől kezdve a roma-ellenességről már nem, csak béke-ellenességről beszélhetünk. Jó romák azok, akik a többséggel konvergens állásponton vannak, rossz romák pedig azok, akik mindegyre igyekeznek megzavarni az etnikai békét. (Hátra van még a csíkszentmártoni községatyák és Borboly Csaba arra vonatkozó ünnepélyes nyilatkozata, hogy Hargita megyében példaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést, és akinek ez sem elég, az csakis szeparatista, előjogokat követelő, alkotmányt el nem ismerő, etnikai elvű területi autonómiát követelő senkiházi lehet.)
Pro tertio. A béke-ellenes kisebbség tiltakozásaira hivatkozva a többségi képviselet legitimálta a többségi szélsőséget. Mátyás László tanácsos uramnak nem az fájt a csíkszeredai tapstéren, hogy árpádsávos zászlókat lengető alakok uszító, fasisztoid jelszavakat harsogtak, hanem az, hogy a Romani Criss aktivistái előre bejelentett, szervezett és békés tüntetésen vélemenyüket hangoztatták. Ebben az összefüggésben érthetővé válik egy másik mozzanat: a Hargita Megyei Tanács túlzott toleranciája a Jobbik vezetőjével szemben, akinek esetében az etnikai béke megbontásának lehetősége fel sem merült.
Persze, távol áll tőlem, hogy Borboly Csabát, vagy a csíkszentmártoni község-gazdákat szélsőségességgel vagy rasszizmussal vádoljam. Azt azonban jó okom van feltételezni, hogy egyikük sem mert elvszerű maradni, attól való félelmében, hogy veszít népszerűségéből. Márpedig az igazi politikust az különbözteti meg a szélkakastól, hogy véleményét akkor is vállalja, ha azzal kisebbségben marad. A tehetséges politikus pedig még arra is képes, hogy elvszerű magatartása mögé többséget kovácsoljon.
Úgy tetszik, ez most nem sikerült a hargitai béketábornak.
porta
világ
pénz
kütyü
Játék a szavakkal
Egy kis emlékeztető: bármely jogállam intézmények és törvények alapján működik. Ha szükséges a megváltoztatásuk, akkor a demokrácia lehetővé teszi a társadalmi szereplőknek, hogy a létező hatáskörök és törvények alapján módosítsanak, majd az így kialakított újabb szabályozók lépnek érvénybe. »
Székedi Ferenc
A szent szőke nő
Ördög tudja, hogy szentté kellene-e avatni, avagy sem Eminescut, és ha igen, akkor – volt külügyminiszterünk, Adrian Cioroianu javaslatát megszívlelve – nem kellene-e a művészetek világa után kitérni például a sportolók népes táborára is. »
Bogdán Tibor
Szellemi kasztok
A rend belülről működik, a szellemünkön, a lelkünkön át. Oly természetesen, ahogy levegőt veszünk a bőrünkön keresztül. Ez ma, az ezredvégen, a Gazdaságkor általános pogányságában titkos tudás. »
Szellemidézés
hírek
- Folytatódik a székelyföldi olajgyűjtés
- Sítájfutó Világhét kezdődik Csíkszeredában
- Székely krumplit kér a tanács a békési gyermekeknek
- Mégsem sztrájkolnak a bürokraták
- Sepsiszentgyörgy tárolhatja az ország vérkészletét
- Lejárt TBC-vakcinával oltottak, most semmivel
- Fóbiákat kezelő kockát mutattak be Kolozsváron
- Felemelik a kolozsvári Mátyás szobrot
- Rehabilitációs központ nyílt sérült gyerekeknek
- Külön állami keretet ígérnek szórványoktatásra
vélemény
Játék a szavakkalEgy kis emlékeztető: bármely jogállam intézmények és törvények alapján működik. Ha szükséges a megváltoztatásuk, akkor a demokrácia lehetővé teszi a társadalmi szereplőknek, hogy a létező hatáskörök és törvények alapján módosítsanak, majd az így kialakított újabb szabályozók lépnek érvénybe. »
Székedi Ferenc
A szent szőke nőÖrdög tudja, hogy szentté kellene-e avatni, avagy sem Eminescut, és ha igen, akkor – volt külügyminiszterünk, Adrian Cioroianu javaslatát megszívlelve – nem kellene-e a művészetek világa után kitérni például a sportolók népes táborára is. »
Bogdán Tibor
Szellemi kasztokA rend belülről működik, a szellemünkön, a lelkünkön át. Oly természetesen, ahogy levegőt veszünk a bőrünkön keresztül. Ez ma, az ezredvégen, a Gazdaságkor általános pogányságában titkos tudás. »
Szellemidézés




Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
manamana | 2009-08-10 00:23:34
Olvasván e Csíkszentmártoni konfliktus kezelését kritizáló írást, kerestem benne azokat a véleményeket, amelyeket megszívlelhetnék, esetleg magaménak tehetnék, de már a legelején rossz közérzetem támadt a párhuzamtól, amelyet a szerző látni vél a Csíkszentmártoni romák és a kilencvenes évekre jellemző romániai magyarok problémái és azoknak megítélése között. Mivel emlékezetemből senki nem tudja kitörölni az akkoriban Marosvásárhelyen történt eseményeket, biztosan kijelenthetem, hogy ott és akkor a magyar nyelv korlátlan használatáért és a magyar iskolákért tüntettek. Azért, mert a magyarságunk megtartását biztosító e legfőbb jogunkat a hatalom nem ismerte el. Mint a Hargita Megye Tanácsának szociális és egészségügyi problémákkal foglalkozó bizottságának titkára, figyelek a megyénkbeli romák szociális problémáira, ismerem azokat, és részt veszek egy sor olyan intézkedés megalapozásában és kivitelezésében, amelyek e problémák enyhítésére irányulnak. Mindezekért, nem tartom helyénvalónak a romák mai helyzete és a magyarok 20 évvel ezelőtti helyzete között vont párhuzamot. Ha pedig a hullámra felpattanó szörföző módjára a Csíkszentmártoni eseményeket próbálja valaki kapcsolatba hozni a magyarok kilencvenes évekbeli törekvéseivel, ezt egyenesen veszélyesnek tartom. Ahogyan a Romani Cris szervezet tüntetése, úgy a szerző is mintha a bűnözést be akarná sorolni a roma kultúra elemei közé, és mint olyant meg próbálná védeni. Borboly Csaba, mint a Hargita Megye Tanácsának elnöke, a tanácsosokkal és a polgármesterekkel folytatott előzetes konzultáció után, nem a romákat, hanem a rendőrséget hibáztatta. Szerinte (szerintünk) a rendfenntartás elhanyagolása vezetett oda, hogy bizonyos roma nemzetiségű lakósok ismételt bűnözései miatt, a romák gazdasági, szociális és kulturális problémáitól független, roma ellenes hangulat alakuljon ki Csíkszentmártonban. Mert sehol a világon, bár szociális problémák bőven előfordulnak, ezek nem jogosítanak fel a bűnözésre. Mivel elhessegettem azt a gondolatomat, hogy az írás szerzőjének a Hargita Megye Tanácsával, esetleg annak elnökével szembeni rosszindulata késztette volna a logikacsúsztatásra, úgy gondolom, hogy tisztánlátása egyszerűen áldozatul esett a párhuzamok minden áron való, kétségbeesett keresésének. Csiki Csongor